Mi is lehetne kellemesebb, mint így a tavasz eljöttével a frissen kizöldült zempléni hegyek-völgyek között egy hosszú hétvégét eltölteni - persze némi bor társaságában. Tállyán és Mádon egymást érik a kisebb-nagyobb családi pincészetek, ahol a világhírű nedűt nemes penész fedte pincékben mérik.
Rövid előzetes egyeztetés után 2-3 ezer forint körüli összegért nyerhetünk bejutást ezekbe az esetenként több száz éves kanyargós pincékbe, ahol sorakoznak a gönci hordók. Érdemes felkészülnünk rá, hogy teljesen más, sokkal intenzívebb élményben lesz részünk, mint hazánk más borvidékein. Sem a környezet, sem a borok nem hasonlíthatóak máshoz. A pénzünkért általában 10-12 féle bort kóstolhatunk meg: kezdve a tavaly évjárat száraz furmintjától, a pár évvel ezelőtti zamatos muskotályon át, akár a 70-es évek sötétbarna színű, már-már olaj állagú, hatputtonyos aszújaikig. Eközben a mestertől megismerkedhetünk a borkészítés fogásaival, különböző hagyományokkal, és más érdekességekkel. Ajánlott azért a kóstoló előtt bőségesen megvacsorázni, hiszen a közel egy liternyi mennyiséget az edzettebbek is megérzik. Rossz szokás azonban az iszogatás közben például sajtot enni, hiszen az eltömíti az ízlelőbimbóinkat, így nem élvezzük ki a nektár minden zamatát.
Persze ha már a Zemplénbe utaztunk, érdemes kicsit kirándulni is a környéken. Számos csodaszép apró falu, különböző tájházak várják a nyugalomra vágyó turistákat. De ha kedvünk tartja, innen már az Aggteleki Nemzeti Park sincs messze, ahol a híres cseppkőbarlang leledzik. A fürdőzni vágyók felkereshetik a nemrégiben felújított egerszalóki élményfürdőt, ahol gejzír formájában tör a felszínre a forró gyógyvíz.
Szállást könnyedén találhatunk a környező falvakban, a falusi turizmus jegyében, de ha nagyobb igényeink lennének Forrón, Kazincbarcikán, vagy esetleg Miskolcon is foglalhatunk. Szerencsére az idejutás pofon egyszerű szinte az ország minden tájáról, hiszen immár egészen Miskolcig autópálya visz, ahonnan pedig már alig egy órára van a célállomás.